Nehéz élethelyzetek – kiutak a krízisből

A legtöbb nehéz élethelyzetben nem omlunk össze. Mérlegelőképességünk tiszta marad, van elég erőnk hosszú távú erőkifejtésre a probléma megoldásához. Krízis esetén viszont „kicsúszik alólunk a talaj”, valami megtörik, a kontrollt elveszíthetjük. Hogyan juthatunk ki mégis belőle, erőkben, tapasztalatainkban növekedve?

Szerző: Szalai Tamás Dömötör | Lektor: | Publikálás dátuma: 2015-10-01

Mi a krízis?

Olyan kritikus szituáció, amely veszélyeztet, ezért mindennél fontosabbá válik. Nem lehet elkerülni, de megoldani sem, ezért hatalmas belső feszültséget, szorongást generál.

A fejlődési krízis természetes velejárója a változással teli életszakaszoknak, amelyek próbára teszik képességeinket, identitásunkat. Ilyen érzékeny fordulópontok az iskolába illeszkedés, az első párkapcsolatok ideje, a kamaszkor, az életközép krízise, az időskori elszámolások kora.


Fotó: 123rf.com

Az akcidentális krízis olyan negatív esemény, ami nem szükségszerűen része az életnek. Hirtelen tör ránk, drasztikusan felborítva a lelki egyensúlyt. Ilyenek a súlyos kapcsolati konfliktusok, válás, balesetek, betegségek, a szeretteink elvesztése.

A legveszélyesebb, ha e két krízisfajta egymásra vetül: egy érzékeny életszakaszban hirtelen negatív esemény tör életünkbe.

Milyen szakaszai vannak a krízisnek?

Első a készenlét, amikor felkészülünk a megmérettetésre. A küzdelem szakaszában rengeteg megoldási próbálkozással állunk elő. Sajnos a krízis alaptermészete, hogy ami addig működött, most egyáltalán nem működik. Beindul a kapkodás, érzelemvezérelt, irracionális megoldásokba kezdünk, az elhúzódó stressz miatt lelkileg és fizikailag kimerülünk. Ha végére ér az alkalmazkodóképesség, bekövetkezhet az összeomlás: zavartság, szorongás, beszűkülés, szomorúság uralkodhat el rajtunk.

Ha a krízis nem szűnik meg, négy negatív kimenet lehetséges:

  • gyakori a függőségbe, például alkoholizmusba, társfüggésbe, munkába menekülés.
  • depresszió is kialakulhat a kimerülés, tehetetlenség, az önkép és a világkép roncsolódása miatt.
  • a borderline kimenetelnél érzelmileg teljesen labilissá, üressé, indulatossá válhat a személy.
  • van, akit pszichózisba, a valóságtól való elszakadásba juttat a krízis. Fontos ezek jeleire figyelni, mivel mindegyik következménye lehet az öngyilkossági kísérlet.

A legtöbb krízis esetén azonban van megoldás! A krízisállapot általában 6-8 hét alatt lezárul, mert az érintett önmaga, vagy társas segítséggel megoldja azt.

Csapásból fejlődés?

Mivel a krízis törés, az élet nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. De a traumatikus élményt beilleszthetjük az élet értelmes folyamatába, felismeréseket, célokat, biztos társakat találva. Az új tapasztalatokon nyugodva a személyes élet jelentősége, értelmessége megnő, akárcsak a belső erőnk. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek.

Egyedül nem megy

A krízis megoldásának elengedhetetlen forrása a társas támogatás. Elemien fontos felkeresni valakit, aki ismer, szeret, meghallgat és megölel. Érezteti, hogy ami veled történt, az nehéz, de emberi és megoldható. A krízisben sokszor elég egy családtag vagy jó barát ölelése, megtartása, figyelme. A legfontosabb, hogy valaki kísérjen a jelenlétével, felélessze a reményt, az erődet, és sarkalljon a megoldások felé.

Gyakran azonban szükséges szakemberhez fordulni. A krízistanácsadás elsődleges célja a támogatás, a belső erőforrások megtalálása, a használható megoldási terv kidolgozása. Ha azonnali segítségre van szükséged, a hét minden napján 0-24 óráig ingyenesen rendelkezésre áll az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): 06-80-205520.


Irodalom

Bakó T.: Verem mélyén. Könyv a krízisről. Psycho Art, Budapest, 2004.

Csürke, Vörös, Osváth, Árkovits: Mindennapi kríziseink. A lélektani krízis és krízisnitervanció kézikönyve. Oriold és társai, Budapest, 2009.

Hajduska M.: Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008.