Nehéz élethelyzetek – kiutak a krízisből
A legtöbb nehéz élethelyzetben nem omlunk össze. Mérlegelőképességünk tiszta marad, van elég erőnk hosszú távú erőkifejtésre a probléma megoldásához. Krízis esetén viszont „kicsúszik alólunk a talaj”, valami megtörik, a kontrollt elveszíthetjük. Hogyan juthatunk ki mégis belőle, erőkben, tapasztalatainkban növekedve?Szerző: Szalai Tamás Dömötör | Lektor: | Publikálás dátuma: 2015-10-01
Mi a krízis?
Olyan kritikus szituáció, amely veszélyeztet, ezért mindennél fontosabbá válik. Nem lehet elkerülni, de megoldani sem, ezért hatalmas belső feszültséget, szorongást generál.
A fejlődési krízis természetes velejárója a változással teli életszakaszoknak, amelyek próbára teszik képességeinket, identitásunkat. Ilyen érzékeny fordulópontok az iskolába illeszkedés, az első párkapcsolatok ideje, a kamaszkor, az életközép krízise, az időskori elszámolások kora.
Fotó: 123rf.com
Az akcidentális krízis olyan negatív esemény, ami nem szükségszerűen része az életnek. Hirtelen tör ránk, drasztikusan felborítva a lelki egyensúlyt. Ilyenek a súlyos kapcsolati konfliktusok, válás, balesetek, betegségek, a szeretteink elvesztése.
A legveszélyesebb, ha e két krízisfajta egymásra vetül: egy érzékeny életszakaszban hirtelen negatív esemény tör életünkbe.
Milyen szakaszai vannak a krízisnek?
Első a készenlét, amikor felkészülünk a megmérettetésre. A küzdelem szakaszában rengeteg megoldási próbálkozással állunk elő. Sajnos a krízis alaptermészete, hogy ami addig működött, most egyáltalán nem működik. Beindul a kapkodás, érzelemvezérelt, irracionális megoldásokba kezdünk, az elhúzódó stressz miatt lelkileg és fizikailag kimerülünk. Ha végére ér az alkalmazkodóképesség, bekövetkezhet az összeomlás: zavartság, szorongás, beszűkülés, szomorúság uralkodhat el rajtunk.
Ha a krízis nem szűnik meg, négy negatív kimenet lehetséges:
- gyakori a függőségbe, például alkoholizmusba, társfüggésbe, munkába menekülés.
- depresszió is kialakulhat a kimerülés, tehetetlenség, az önkép és a világkép roncsolódása miatt.
- a borderline kimenetelnél érzelmileg teljesen labilissá, üressé, indulatossá válhat a személy.
- van, akit pszichózisba, a valóságtól való elszakadásba juttat a krízis. Fontos ezek jeleire figyelni, mivel mindegyik következménye lehet az öngyilkossági kísérlet.
A legtöbb krízis esetén azonban van megoldás! A krízisállapot általában 6-8 hét alatt lezárul, mert az érintett önmaga, vagy társas segítséggel megoldja azt.
Csapásból fejlődés?
Mivel a krízis törés, az élet nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. De a traumatikus élményt beilleszthetjük az élet értelmes folyamatába, felismeréseket, célokat, biztos társakat találva. Az új tapasztalatokon nyugodva a személyes élet jelentősége, értelmessége megnő, akárcsak a belső erőnk. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek.
Egyedül nem megy
A krízis megoldásának elengedhetetlen forrása a társas támogatás. Elemien fontos felkeresni valakit, aki ismer, szeret, meghallgat és megölel. Érezteti, hogy ami veled történt, az nehéz, de emberi és megoldható. A krízisben sokszor elég egy családtag vagy jó barát ölelése, megtartása, figyelme. A legfontosabb, hogy valaki kísérjen a jelenlétével, felélessze a reményt, az erődet, és sarkalljon a megoldások felé.
Gyakran azonban szükséges szakemberhez fordulni. A krízistanácsadás elsődleges célja a támogatás, a belső erőforrások megtalálása, a használható megoldási terv kidolgozása. Ha azonnali segítségre van szükséged, a hét minden napján 0-24 óráig ingyenesen rendelkezésre áll az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): 06-80-205520.
Irodalom
Bakó T.: Verem mélyén. Könyv a krízisről. Psycho Art, Budapest, 2004.
Csürke, Vörös, Osváth, Árkovits: Mindennapi kríziseink. A lélektani krízis és krízisnitervanció kézikönyve. Oriold és társai, Budapest, 2009.
Hajduska M.: Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008.